FÜSTÖLGŐ

Ahol a hatalom ellenőrizhetetlen, a nyilvánosság korlátozott, a társadalom nagy veszélyben van. Meg kell tehát teremteni a nyilvánosság minél több, alternatív csatornáját!

Feedek
Megosztás
Címkefelhő

kinek fontos az egyetem?

Már a tizennegyedik században úgy vélte Nagy Lajos, magyar király, hogy az ország fejlődése érdekében szükség van a magasan képzett emberekre, ezért egyetemet alapított Pécsett. Követték is példáját későbbi uralkodók, és az ország jelentősebb városaiban sorra jöttek létre újabb egyetemek.

Magyar egyetem bezárására történelmünk folyamán eddig egyetlen esetben került csak sor. Az 1950-es évek végén a Ceausescu rendszer a romániai magyar kisebbség ellen hozott intézkedéseibe illeszkedően bezáratta a Kolozsváron működő Bolyai Tudományegyetemet.

Most ismét egy magyar egyetem léte forog kockán, amely kettős, amerikai-magyar akkreditációval rendelkezik,és amely - minősítését tekintve kiemelkedik a hazai egyetemek sorából. Nem teljesen világos, hogy a Fidesz-kormányt mi készteti arra, hogy a hazai és nemzetközi tiltakozások ellenére, dacolva az Európai Unió határozott fellépésével szemben felszámolja a Közép-európai Egyetem (CEU) magyarországi működését.

A kormány által hangoztatott „érvek” hamisak és átlátszóak. A szándék viszont egyértelmű. Jól mutatja ezt Lázár kancelláriaminiszter legutóbbi nyilatkozata is. Ugyanis a további működés feltételéül a magyar kormány a már létező amerikai-magyar kormányközi megállapodás módosítását igényelte. Erre az illetékes amerikai állam vezetője, New York kormányzója - legutóbbi nyilatkozata alapján - késznek is mutatkozik. Lázár válasza azonban nem ígér jót: semmi akadálya az eszmecserének, ám ezt a külföldi partnernek kell kezdeményeznie.

Ha a magyar kormány második embere azt gondolja, hogy ez az egyetem New York városának fontosabb kell legyen, mint Magyarországnak, tényleg nagyon nagy a baj. Nem az amerikaiak, hanem Magyarország veszít nagyon sokat, ha a CEU budapesti működése ellehetetlenül. Ha az egyetem másik közép-európai országba költözik, az ország elveszíti legjobb egyetemét, soknemzetiségű, világszínvonalú oktatógárdáját, kétezer magyar és külföldi hallgatóját, és azt a hitet, hogy Magyarország  még a kultúrnemzetek sorába tartozik.

Lázár vélekedése, miszerint mindenki annyit ér, amennyije van, átvitt értelemben tartalmaz igazságot. Ám azt, hogy mije van, nem a bankszámlákon, nem az ingatlannyilvántartásban, nem a felhalmozott vagyontárgyai körében kell kutatni, hanem sokkal inkább a fejében, és a szándékaiban. És e tekintetben Lázár János bizony nem sokat ér.

azok a fránya emberi jogok

A magyar miniszterelnöknek csakúgy - mint azt Pekingben a minap megemlítette, "a világ egy tekintélyes részének elege lett abból, hogy fejlett országok kioktatják például emberi jogokból, piacgazdaságból …" És nem csak elege van az emberi jogok emlegetéséből, és az értük végzett munkából, tesz is azért, hogy csip-csup emberjogi szempontok ne korlátozhassák illiberális módszerekkel végzett kormányzását.

Mindössze egyvalamit felejt el Orbán Viktor. Hogyan alakult volna az ő személyes sorsa, ha annak idején, az un. emberarcú szocializmusnak nevezett puha diktatúra helyett a jelenlegi, illiberális, haveri kapitalizmus működik Magyarországon. Olyan rendszer, amely nemcsak megfizethetetlenné teszi a szegény, sokgyermekes családok számára gyermekeinek oktatását, de még az iskolarendszer kialakításával is akadályozza, hogy egyetemet végezhessenek.

Valószínűleg annak idején már édesapja sem szerez mezőgazdász-gépész üzemmérnöki oklevelet, és ő maga sem juthatott volna el a jogi egyetemre. Arról már nem is szólva, hogy mindenféle (Soros -féle) emberjogi alapítványok sem működhettek volna, amelyek révén Orbán külföldi tanulmányokat végezhetett. Egy ilyen rendszerben - ki tudja - hová sodorta volna az élet Orbánt? Lenne könyvelő, vagy mezőgazdasági munkás, vagy esetleg közmunkából tartaná el a családját. Hiszen az illiberális „demokráciák” egyike sem biztosít polgárainak jog- és esélyegyenlőséget. Jól mutatja ezt Oroszország, Törökország és sajnos Magyarország példája is.)

Ám miniszterelnökünk szerencséjére abban az időben még tettek valamit a hátrányos helyzetű, kis jövedelmű emberek felemeléséért, és bár politikai szempontból voltak korlátozások, a nagy többség számára nyitott volt az út a tanulás, a felemelkedés irányába. És ezzel a lehetőséggel sokak között az Orbán család is élt.

Ám a csúcsra jutva megváltozott a helyzet. Ő már révbe ért, Családjának, gyermekeinek, leszármazottainak hetediziglen biztosított a jólét, a gazdagság, a külföldi egyetemek világa. Mit törődjön ő mások, a nemzet túlnyomó hányadát kitevő, egyszerű sorban élő családok, gyermekek sorsával. Boldoguljanak, ahogy tudnak! Pedig tisztségéből fakadóan épp ez a törődés lenne a kötelessége, a küldetése.


Ha tetszett a poszt, oszd meg ismerőseiddel a Facebookon, vagy a Twitteren a jobb hasáb felső részén található megosztási gomb segítségével!

szövetkezet

Első pillantásra azt hihetnénk, a Fidesz feltalálta a melegvizet. Alakítsanak (egyelőre) önkéntesen szövetkezeteket a nyugdíjasok, abból a célból, hogy dolgozhassanak! Ezek a szövetkezetek, ahogy az empátiájáról ismert Harrach Péter megfogalmazta, egyszerre több igényt is kielégítenének. A nyugdíjasok munkához, a munkáltatók munkaerőhöz jutnának.

Jó, jó, de minek ehhez a szövetkezet? Nem lenne egyszerűbb, ha a törvények olyan megváltoztatását kezdeményeznék, ami (szövetkezet nélkül is) lehetővé tenné, hogy a nyugdíjas munkavállalóknak jövedelmükből csak az egészségbiztosítási járulékot kelljen megfizetniük, a munkaadónak pedig semmit? Ez a lehetőség mind a nyugdíjast mind a lehetséges munkaadót érdekeltté tenné a nyugdíjasok reaktiválásában.

Ám a szövetkezet ötlete korántsem hiábavaló. Valamiért csak nem akarja a kormány rábízni a piacra, hogy a dolgozni akaró nyugdíjasok valamint a munkaadók egymásra találjanak. Akár a munkaügyi központok segítségével. Valamiért az állam rajta szeretné tartani a kezét az ügyön. Mondjuk a Tsz elnökön keresztül, akit persze majd állami intézmény jelölne ki. Hogy miért? Ezt a részletes szabályozás ismerete nélkül nem lehet tudni, csak találgatni lehet.

Az első valószínű ok, hogy nem szeretnék, ha a magas szakképzettségű, és nagy jövedelmű, nyugdíjaskorban levő, ám ma is aktív dolgozók automatikusan nyugdíjba menjenek, de változatlanul ugyanott dolgozzanak. Ám az új szabályozás értelmében  rögtön mentesüljenek is a jövedelemadó fizetési kötelezettség alól. Na meg munkáltatóik a közterhek megfizetésétől. (Bár ez a lehetőség egy jövedelemkorlát bevezetésével kizárható lenne.)

Másik ok az lehet, hogy az állam befolyásolni szeretné, mely munkáltatók juthassanak a szövetkezettől kikölcsönzött (olcsó) munkaerőhöz. Így is támogatva a hazai (értsd a tűz körüli) vállalkozásokat.

A harmadik lehetséges ok, hogy jól fizető pozíciókat lehetne juttatni a rokonoknak és jóbarátoknak a szövetkezeti tagság 10 %-át kitevő - nem nyugdíjas - létszámkerete, és persze a dolgozó nyugdíjas tagok terhére. Hisz a nyugdíjast nem közvetlenül a munkaadó fizetné, a jövedelmét, illetve annak csak egy részét a szövetkezettől kapná meg – adott esetben nem is készpénz, hanem valamiféle utalvány formájában. Az ilyen megoldás megint csak a cimborák kasszáját gyarapíthatná.

Így aztán a fideszes törvénymódosítás kapcsán minden valószínűség szerint tényleg nem a melegvíz feltalálásának, hanem egy átgondolt, a nyugdíjasokat kizsákmányoló rendszer megalkotásának lehetünk szemtanúi.


Ha tetszett a poszt, oszd meg ismerőseiddel a Facebookon, vagy a Twitteren a jobb hasáb felső részén található megosztási gomb segítségével!

mire van, és mire nincs energia?

A magyar gazdaságban egyre égetőbbé válik a munkaerőhiány. Hiába keresnek a vállalkozások jelentkezőket akár szakképzettséget igénylő, akár betanított munkákra, azok csak nem jönnek. Miközben egyes térségekben jelentős a munkanélküliség, és csaknem háromszázezren a gazdasági hasznot szinte egyáltalán nem hozó közmunka programokban kapott alamizsnán tengődnek. Az uniós országokból sem számíthatunk utánpótlásra, még a magyar ajkúak közül sem, hiszen szomszédainknál lassan mindenütt többet fizetnek az alkalmazottaknak. Az unión kívülről viszont a kormány heves migránsellenes politikája miatt nem juthatunk többlet munkaerőhöz.

Megoldást jelenthetne azok átképzése, lakhatási támogatásának megoldása, akik jelenleg nem, vagy nem piacképes szakismerettel rendelkeznek, így a közmunkára szorulnak, vagy nem tudnak lakóhelyet váltani, illetve nem éri meg számukra a napi ingázás. Persze valódi támogatást biztosító programokra lenne szükség, nem a Farkas Flórián féle kamu, pénznyelőkre. Ám ilyeneket a kormány nem akar, vagy nem képes megszervezni.

Pedig, ha arról van szó, van ebben a kormányban kitartás, szorgalom, munkabírás. Elég, ha csak a kiskereskedelmi üzletek vasárnapi zárva tartásának kormányzati menedzselését megnézzük. Az országos ellenállást leküzdve kitartottak a vasárnapi zárva tartás mellett, pénzt propagandát, kopaszokat sem kímélve. Minden eszközzel, még a népszavazást is ellehetetlenítve küzdöttek, hogy megakadályozzák az ellenzők törekvéseit. Bár végül kényszerűen meghátráltak, lám az első adandó alkalommal máris újrakezdték. Ha a tejes nyitvatartási tilalmat most nem is tudják elérni, mindenképpen meg akarják oldani, hogy adott hétvégeken, vagy legalább vasárnap délutánonként legyenek zárva azok a fránya üzletek.

Ha a kormányzópártnak a vasárnapi zárva tartás ügyében tanúsított elszántságát, és kitartását esetleg át lehetne menteni a munkanélküliség és munkarerőhiány kettős problémájának megoldására, akár sikeres is lehetne az ország. Ám, úgy tűnik, ez a (szóra sem érdemes) probléma nem éri el a miniszterelnök ingerküszöbét. Hacsak … hacsak az ügy el nem éri a hűbérurak, Mészáros, Garancsi, és a többiek zsíros üzleteit, ezzel veszélybe sodorva a milliárdos osztalékok fizetését és visszaosztását. Akkor, lehet, megmozdul majd az állami gépezet.


Ha tetszett a poszt, oszd meg ismerőseiddel a Facebookon, vagy a Twitteren a jobb hasáb felső részén található megosztási gomb segítségével!

dzsentri világ

Elöljáróban rögtön számokkal untatnám az olvasót. Magyarország 2016. évi központi költségvetésének hiánya kerekítve 761,5 milliárd forint. Az összeget nehezebben azonosítóknak azzal érzékeltetném a pontosan 761.634.500.000.000 forintos összeg nagyságát, hogy kb. ennyit keres bruttóban kétszázhatvanezer magyar állampolgár összesen - egy év alatt.

Ezt a hiányt az állam természetesen hitelek felvételével fedezi. Így az államadósság ellen 2010. óta olyan sikeres harcot vívó Fidesz a 2010. évi kormányváltáskor fennálló 19.000 milliárdról immár bravúrosan 26.000 milliárdra „csökkenti” év végére az adósságunkat. Persze nyomasztja a kormányt is a hatalmas összeg, ezért nem szórja a pénzt csak úgy, a vakvilágba. Szűkebbre húzza a nadrágszíjat, ahol csak lehet. Meg ott is persze, ahol nem lehetne. Jó gazda módjára a rendkívüli esetekre, a minden körülmények közötti feltétlenül szükséges kiadásokra pedig tartalékot képezett a költségvetésben, melynek nagysága 100 milliárd forint.

A költségvetés tervezése nem sikerülhetett túl jól, mert ennek csaknem 20 %-át már februárban felhasználták, tehát még indokoltabb lenne a szigorú gazdálkodás. Nemrég azonban ismét a költségvetési tartalék megcsapolásáról olvashattunk a sajtóban. Nélkülözhetetlen és halaszthatatlan kiadása támadt ugyanis a kormánynak, nevezetesen a várban tervezett miniszterelnöki rezidencia kialakításának kifizetéseihez. A döntés alapján további 10,5 milliárd forintot költenek Orbán Viktor új irodájára – az elmúlt évi 5 milliárdot, és az idén februárban már a tartalékból igénybe vett, egy milliárdot meghaladóan.

Bárki beláthatja, enélkül biztosan nem működne az ország. Ezideig a miniszterelnöknek bizonyára egy sufniból kellett irányítania a nemzetet, és már asztmás lett a nedves helyiség nyirkos levegőjétől. Ez nem mehet így tovább! A nemzet túlélésének kulcskérdésévé vált az ügy, majdnem olyan fontossá, mint a betelepítés elleni népszavazás. (Mellékesen megjegyezve ez megint csak nem volt betervezve, és elvisz majd nyolcmilliárdot.) Meg aztán a kormány ideálját megtestesítő, egykori Horthy kormányzás székhelye is a várban leledzett, mindenki Viktora csak nem adhatja ennél alább. Az országgyűlés (fideszes többsége) tehát lelkesen megszavazta a kiadásnövelést, ezzel automatikusan az ország hiteleinek növelését is. A nemes cél minden pénzt megér, ez a befektetés bizonyára sokat fial majd az országnak.

Az olyan kevésbé fontos, és sürgős - pénzt igénylő területek, mint az egészségügy, az oktatás, a végletesen leszakadó települések és embercsoportok felzárkóztatása meg csak várjanak sorukra. Majd jut arra is, mikor a bőség kosarából már mindenki egyaránt vehet. Azért a miniszterelnök helyében csak elgondolkodnék, vajon nem kellene-e további összegeket is mozgósítani a tartalékból, mondjuk a szegedi „Csillag” fejújítására. Ki tudja, mire lesz az még jó egyszer?


Ha tetszett a poszt, oszd meg ismerőseiddel a Facebookon, vagy a Twitteren a jobb hasáb felső részén található megosztási gomb segítségével!

most akkor ki döntsön? talán a nép?

Zuhatagként ömlik a propaganda mindenhonnét. Választópolgárok! Üzenjünk Brüsszelnek, hogy ők is megértsék, a kényszerbetelepítés ellen vagyunk!

A százmilliókért közzétett kampányüzenetek feladója Magyarország kormánya. Persze, mint az ország nép által választott irányító testületének, joga lenne arra, hogy a választáson kapott mandátuma alapján ezt az álláspontot közvetlenül képviselje Brüsszelben. Annál is inkább, mert az Unió legfelsőbb döntéshozó testületének, az Európa Tanácsnak a kormány feje, Orbán Viktor maga is tagja. Ott közvetlenül elmondhatná naponta akár többször is, mindenféle külön költségek nélkül. Természetesen joga van a kormánynak ahhoz is, hogy ebben a kérdésben kikérje a magyar választók döntését. Majd annak meghozatalát követően Brüsszelben azt képviselje.

 

Egy dologhoz azonban egy normális ország kormányának nincs joga. Nem játszhat cinkelt lapokkal! Ha úgy határoz, hogy a kérdésben döntsenek a választók, a népszavazás eredményének megismeréséig nem nyilváníthat a kérdésben véleményt! A pártok kampányolhatnak a kérdésre adandó, szerintük kívánatos válasz mellett, a kormány viszont ez esetben semleges kell maradjon! Vajon hogyan képviselhetné hitelesen a kormány a népszavazást követően azt az álláspontot, melyet a kampányban előzőleg ellenzett? Bár - megjegyzem - ez a kormány képes a tegnapi álláspontjával homlokegyenest ellenkező álláspont képviseletére és végrehajtására. Ez is mutatja, Magyarország nem egészen normális ország.

Azután itt a másik dilemma. Ha a kormány (ezek szerint) népszavazás nélkül nem tudja az unióban képviselendő, helyes döntést, mit fog tenni akkor, ha a nép nem hoz érvényes döntést? Nem foglal állást a dologban? Vagy hirtelen felhatalmazottnak fogja magát érezni népszavazási döntés nélkül is valamelyik válasz képviseletére? Ez a válasz persze az lesz, amelyet Orbán már régen eldöntött, és amely mellett mindenütt kampányol is.

Neki valójában az egész népszavazási cirkuszra nem ezért van szüksége. Számára csak azért fontos ez, hogy az emberek a menekültválságról beszéljenek, és ne az ország egyre sokasodó, valódi bajairól. Ez egy újabb virtuális ellenség, amitől ő, a hős, az európai formátumú vezető majd vitézül megvédi a magyarokat. Az emberek meg igazán beláthatják, hogy ennyi harc közepette, a mellékes ügyekre már nem jut elegendő ideje. Ezért nem tud foglalkozni a rogyadozó egészségüggyel, a romló színvonalú, bürokratikusan irányított oktatással, a gazdaság romló teljesítményével, a nyomorgó gyerekekkel, a félmillió kivándorolt polgártársunk dolgával, a közpénzek magánvagyonná változásának folyamatával. Majd talán 2020 után.

Ha még akad bolond választópolgár, aki bizalmat ad neki.


Ha tetszett a poszt, oszd meg ismerőseiddel a Facebookon, vagy a Twitteren a jobb hasáb felső részén található megosztási gomb segítségével!

dilinyós díj

Folyamatosan megy az agyalás a főváros vezetésében a dugódíj bevezetése körül. A belváros gépkocsiforgalmának csökkentésére szánt díj bevezetésében az akkori városvezetés az M4 metróvonalra adott uniós támogatás keretében állapodott meg az EU-val. Az uniós döntéshozók ezt a járulékos közlekedés-fejlesztési hatást is elvárták a beruházástól, ha már a negyedik metróvonal is a városközponton halad keresztül.

A főváros már évek óta húzza-halasztja az intézkedés bevezetését, amihez a kormány hozzájárulása is kellene. Ám hamarosan sor kerül rá. A napvilágra került elképzelések kétszintű díj bevezetéséről szólnak. A belváros gépkocsiforgalmának tényleges csökkentését egy, a város belső területeire vonatkozó behajtási díj szolgálná. A fizetős terület a pesti oldalon a nagykörút, esetleg a Hungária körút vonaláig, Budán a Margit körút- Alkotás utca- Villányi út vonaláig terjedne. A behajtás napi díja egy-két vonaljegy ára lenne.

Eddig rendben is lenne a történet. Ám a második szintű díjféleség Budapest egész közigazgatási területére kiterjedne, és évi ötezer forint terhet jelentene. Aki tehát Budapesten egy alkalommal is megfordul autójával - beleértve a fővárosban lakókat is, vehetné az éves Budapest-matricát. Ez már nem forgalomcsökkentő eszköz, ez egyszerűen csak sarc!

Mert milyen dugók keletkeznek a külső kerületek mellékutcáiban? Ott, ahol 8-10 autó fordul meg naponta. Csak azért fizessen Józsi bácsi Rákoskeresztúron évi ötezret, mert rendszeresen átjár autójával Kistarcsára dolgozni, használva a külső kerület útjainak egy-két kilométerét, ráadásul már lepengetett a Budapest területén haladó M0 autópálya rövid szakaszának használatáért évi ötezret? Vagy az a gyáli lakos, aki soha nem jön be a város területére autóval, csak busszal, de rendszeresen a lakóhelyétől néhány száz méterre levő pestlőrinci benzinkútra jár tankolni. Ezután csak évi 5000 forint leszurkolását követően tehesse meg ezt? De fizet majd az a Pesten dolgozó dunakeszi polgár is, aki ugyan autóval érkezik Újpestre, de onnét - kocsiját a nem létező P+R parkolóban hagyva - metróval folytatja az útját a városba.

Akkor tehát miért is van szükség erre? A megoldásáért nem kell messzire mennünk. A főpolgármester érveléséből ugyanis kitűnik, a többletpénz, amit ezen a címen hajtanának be, a főváros tömegközlekedésének finanszírozásához kell. Mert annak támogatására nem ad eleget a kormány. Abszolút logikus, hogy ezt a többletpénzt az autósoktól akarják behajtani. Ha használják a buszt, a metrót, a villamost, ha nem. Autós, ha Budapestre születtél, viseld annak anyagi konzekvenciáit, fizess!

A kérdés csak az, megáll-e ez az diliház a főváros határainál? Nem találja-e ki mondjuk a Veszprém-megyei közgyűlés a megye útjait használó autókra a környezet-terhelési díjat, amelyet a megye közútjainak használatáért kell fizetni, egy évi ötezer forintos matrica megvásárlásával? Ebben az országban semmiféle őrült ötlet megvalósítását nem lehet kizárni.


Ha tetszett a poszt, oszd meg ismerőseiddel a Facebookon, vagy a Twitteren a jobb hasáb felső részén található megosztási gomb segítségével!

migránsok, vendégmunkások, közmunkások

Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját! - hirdeti a szakadt szélű kormányzati plakát az út szélén. Mellette lassított felvételbe illő módon kapirgálnak emberek, közmunkások, akik ezzel a sokszor csak látszat tevékenységgel próbálják megkeresni a túlélésüket szolgáló, szánalmas összeget. Nincsenek kevesen. Országosan összesen csaknem háromszázezer ember foglalatossága ez, közülük jó néhányan alig töltötték be a tizenhatot. A „megreformált” oktatási rendszer ugyanis csak eddig kötelezi őket az iskolába járásra. Nem számít, hogy van-e elfogadható szaktudásuk, vagy szereztek-e annyi ismeretet, hogy valaha is képesek lesznek-e bármilyen szakma elsajátítására, és a versenyszférában való elhelyezkedésre.

Eközben a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége csaknem negyedmillió hiányzó szakképzett munkáskézről beszél. Nem egy üzem már szervezetten hozza Magyarországra a vendégmunkásokat, főként más országokban működő gyáregységeiből, még Mexikóból is. A hiányzó munkaerő pótlására nem jelenthet megoldást a bevándorlás sem, hiszen az Európát érintő menekülthullám az országot messze elkerüli. Részben a magyar kormány menekültellenes politikája miatt, de leginkább azért, mert a honi munkaerőpiacon kínált bérek sokszor harmadát sem teszik ki annak az összegnek, amit az emberek tőlünk nyugatabbra segélyként megkaphatnak.

Nem véletlen, hogy már félmilliónál is több honfitársunk találta meg boldogulását az ország határain kívül. Ráadásul az átmenetileg, vagy véglegesen kivándorlók száma egyre csak növekszik. Számukra Nagy Britannia, Németország, Ausztria teremtette meg azokat a munkahelyeket, amelyekből a Fidesz tíz év alatt egymilliót ígért, és amely ígéretből az eddig eltelt hat év alatt szinte csak közmunka-helyek létesültek.

A megoldás - a szakképzett munkaerő biztosítása, és a közmunkán közpénzből foglalkoztatott emberek valódi munkához juttatása - érdekében egy átfogó, tisztességesen szervezett képzési és átképzési rendszer lehetne. Ám nem úgy, mint az a Híd a munka világába nevezetű programban történt. Hiszen a programban az egymilliárdot meghaladó összeget - finoman szólva sem a romák felzárkóztatására, és a munkaerőpiacra való visszajuttatására fordították. Pedig a programot a miniszterelnök bizalmasa, a még mindig kinevezett miniszterelnöki biztos irányította.

Egy tisztességes, nem a pénz ellopására irányuló programhoz a szükséges források egyszerűen megteremthetők lennének. Akár 6-8 milliárdot is át lehetne csoportosítani a Brüsszelnek üzenő - semmit sem érő népszavazástól, illetve az ahhoz csatlakozó, végtelenített kormányzati reklámkampányból. Ha csak a közmunkások egyharmadát vissza lehetne segíteni a valódi, értékteremtő munkába, az már óriási eredményt jelentene.

Ez lenne a valódi üzenet, nem csak Brüsszelnek, de a határokon belül élőknek is. Üzenni lehetne, hogy nem minden eszközt arra használ a kormány, hogy saját hatalmát bebetonozza, hanem megpróbál megfelelni a rá szavazók bizalmának, és tisztességes életfeltételeket biztostani minden polgárának - az európai szövetségen belüli Magyarországon. Ez esetben talán létjogosultsága lehetne annak a másik, szintén megrongyolódott plakátnak, amely szerint „Magyarország jobban teljesít”

Mert ez most színtiszta hazugság.


Ha tetszett a poszt, oszd meg ismerőseiddel a Facebookon, vagy a Twitteren a jobb hasáb felső részén található megosztási gomb segítségével!

ígéret szép szó ...

Ahogy hírlik, a közlekedési hatóság ismét elutasította a Megyeri híd forgalomba helyezési engedélyét. Az építési engedélyt ugyanis anno azzal a kikötéssel adta ki a hatóság, hogy a projektben a szentendrei Duna ág felett átvezető kis híddal meg kell oldani a sziget déli részének közlekedési gondjait is. Erre akkor az illetékes állami szervek is rábólintottak. Azonban a kis híd megvalósítása érdekében azóta sem tettek semmit.

A 2008. végén ideiglenes engedéllyel forgalomba helyezett hidat az engedélyek hiányában elméletileg akár le is zárhatnák, ami teljes káoszt idézhetne elő a közlekedésben. Hiszen a híd az egyik legforgalmasabb a főváros és környékének hídjai közül. Az ígéret beváltása helyett az állam azonban inkább keménykedik az érintett településekkel.

Pedig nem eget verő összegről lenne szó. A hidat a - szükséges bekötőúttal együtt - 6-8 milliárdból meg lehetne építeni. Ráadásul nyári időszak ideiglenes lakóival együtt tízezernél több embernek jelentene normális közlekedést és a jelenleginél sokkal nagyobb biztonságot. Ha arra gondolok, hogy egy átlagos stadion építési költsége is ekörül mozog, és a „használók” száma a háromezret sem éri el, a hídépítésre fordított összeg egyáltalán nem lenne kidobott pénz. A napi néhány utast szállító, csaknem egymilliárd forintért megépített kisvasútról már nem is beszélve.

A vidéki települések, a kis falvak népességmegtartó képességének növeléséről nem csak beszélni, tenni is kellene érte. Akkor is, ha azok a főváros közvetlen szomszédságában vannak, ám természeti okokból valamiféle elzártságban léteznek - főként, ha az államot immár évtizedes ígérete is köti.

ima a gyógyulásért

Január óta lebegteti a kormány, hogy az egyetemi kancellári rendszerhez hasonlóan az eladósodott kórházak igazgatói fölé is felügyeletet rendel. A felügyelő jogosult  lenne korlátozni a kórház vezetőjének döntési jogát - pénzügyekben. A cél, hogy megakadályozzák a kórházi adósságok immár rendszeres újraképződését, ami a tervezett kiadásokat évente legalább 50-60 milliárd forinttal emeli meg.

Mindezt persze az emberek és a családok érdekében. Hiszen az tarthatatlan, hogy az emberek számára igen fontos beruházások - köztük a nélkülözhetetlen új stadionok építése is - a túlköltések miatt esetleg háttérbe szoruljon. Mert az mégsem járja, hogy a (majdnem) kétharmad évente megszavazza egészségügyre fordítható, gondosan (alul)tervezett összegeket, a renitens kórházigazgatók meg csak úgy túllépik azt. Mindenféle eszközöket, gyógyszereket, fertőtlenítő szereket vásárolnak össze-vissza azzal az átlátszó érvvel, hogy azokra a betegek gyógyítása miatt van szükség.

Ráadásul nem átallanak ehhez még ideológiát is gyártani. Azzal példálóznak, hogy Magyarországon a többi unós országhoz képest igen keveset költ az állam az egészségügyre, és a pénz, amit évente kapnak, nem elég a normális gyógyító munkához. Az egészségügyért felelős államtitkár maga is elismerte, hogy az Európai Unióban az egészségügyre fordított GDP-arányos költés még mindig Magyarországon a legalacsonyabb, az egészségügyi dolgozók bére pedig az európai uniós átlag alatt van.

Ám arról már nem tudósít a kormányzattal ellenséges sajtó, hogy a magyar polgárok nem vesznek példát a kormányról, és nem teljesítenek jobban a gyógyulás terén. Az államtól várják, hogy meggyógyítsa őket, ahelyett, hogy megpróbálnának saját erőből ismét egészségessé válni. Így aztán a kormány kénytelen lépni és véget vetni a kedvezőtlen folyamatnak. Száműzi az egészségügyből azt a hibás szemléletet, hogy első a beteg életének megmentése, egészségének helyreállítása.

Mivel a kórházigazgatók a legtöbb esetben maguk is orvosok, akik esküjük szerint mindent megtennének a beteg gyógyulásáért, pénz hiányában sem hajlandók beszüntetni a gyógyító munkát, ezért most béklyót kapnak. Nyakukon ül majd a kormány megbízottja, és ha elfogyott a pénz, behúzza a féket. Nincs többé hitelre vásárolt gyógyszer, kötszer, műtéti eszköz. Várja meg a beteg a következő pénzügyi időszakot, mikor majd mindezekre újra lehet költeni!

A kormány azért az ellátatlan betegeket sem hagyja majd magukra. Ők lelki segítségben részesülhetnek. Minden nap másik kórházban mond majd imát értük a KDNP frakció akciócsoportja.

bátor ló - fehér bottal

Tiszteletet a bátraknak! Ez a jelmondat állt a szószéken, amelyről a miniszterelnök március 15-i beszédében kihirdette, hogy Magyarország végveszélyben van. Attól tartok, alighanem igaza is van. Csak kicsit másként, mint ahogyan ő szeretné elhitetni még megmaradt táborával. Végveszélyben van, mert Orbán éppen azt az Európát ócsárolja, az ellen hirdet szabadságharcot, amelyhez a magyarok többsége mindig is tartozni akart. Azt az Európát, amely Orbán szerint erőtlen és bágyadt, amely önmaga ellen fordult. Bezzeg Magyarország - csak úgy duzzad az erőtől, a kormány keleti nyitása eredményeként egyre szorosabb kapcsolatot szövöget a keleti, iszlám államokkal, melyek segítségével Orbán megteremteni szándékozik a tiszta keresztény, iszlámmentes Magyarországot.

Magyarország valóban végveszélyben van, mert miniszterelnöke, és a mögötte álló parlamenti többség nem törődik az ország valódi bajaival. Mindent alárendel annak a politikának, amely a valós és vélt ellenségek megidézésével kizárólag a rövid távú, népszerűséghajhászó tevékenységre koncentrál, s közben hagyja lerohadni az oktatást, az egészségügyet, a gazdaságot. Tétlenül nézi, hogy a legképzettebb, életerős fiataljaink százezrei hagyják itt az országot. Hagyja burjánzani a ma már mérhetetlenül nagyra nőtt korrupciót, szemet huny a hatalom kegyeltjei által elkövetett lopások felett, tudomást sem vesz a hátrányos helyzetű, lecsúszott honfitársaink millióiról.

Magyarország végveszélyben van, mert egyértelmű, hogy a Fidesz elhatározta, örök időkre bebetonozza a hatalmát, megakadályozza a demokratikus fordulatot. E közben nem tétovázik a piszkos eszközök alkalmazásától sem. Jól jellemzi ezt a folyamatot a vasárnapi boltzár elleni népszavazási kezdeményezések blokkolása. Ez is mutatja, a veszély nem kívülről érkezik. A veszély okozója itt van közöttünk, és hamarosan a várba költözik. Így még jobban ellát majd az országot nyomasztó problémahalmazok felett.

A veszélyt nem a néhány ezer betelepített migráns fogja okozni. Ők a legszívesebben hanyatt-homlok menekülnének az országból, hasonlóan fiatal honfitársainkhoz. Mint ahogyan Orbán egyik példakép államában, Törökországban sem a milliónyi, többnyire táborokban élő menekült számlájára írhatóak a már szinte heti gyakoriságú terrorakciók. Azokat a diktatórikus hatalom egyik ellenzéke, az elnyomott kisebbségi létet elszenvedő kurdok követik el. Talán ezen sem ártana Orbánnak elgondolkodnia.

Bár a racionális gondolkodás egyre távolabb áll a magyar miniszterelnöktől. Mára rabjává vált a saját hatalmának, ennek megőrzéséért bármilyen árat hajlandó megfizetni. Ha kell, hát kiviszi az országot az unióból. Mivel erre a magyarok többsége egészen biztosan nemet mondana, hát majd kizáratja az országot, így nem lesz beleszólásunk. Pedig ez a lépés évtizedekre meghatározza az ország rossz sorsát. Csak ezt Orbán már nem látja, vagy nem akarja látni.

Lehet, hogy az a bizonyos ló mégsem bátor, hanem inkább vak?


Ha tetszett a poszt, oszd meg ismerőseiddel a Facebookon, vagy a Twitteren a jobb hasáb felső részén található megosztási gomb segítségével!

miért ez a huzavona?

A boltok vasárnapi zárva tartását meghatározó törvény elleni népszavazási kezdeményezések eddig sorra „csont nélkül” elbuktak az állampárti delegáltakkal feltöltött Nemzeti Választási Bizottságban. Ezért is volt meglepő, az NVP elnökének minapi kezdeményezése.

Azt javasolta, hogy az éppen soron levő kérdésbenyújtási küzdelemben a bizottság ne a valódi szavazást meghekkelni szándékozó - a hiányos hajviseletű, nemzeti érzelmű izomemberekkel megtámogatott - kérdés kapjon szabad utat, hanem az MSZP valódi indítványa. A kezdeményezés ugyan elhalt a döntő fideszes többség ellenkezésén, ám a Kúria a hozzá benyújtott szocialista panasz alapján dodonai határozatot hozott. A határozat ugyan nem utasítja az NVB-t döntése felülvizsgálatára, de éppen a döntést meghatározó indokot teszi semmissé. Ezen a bizottságban most egy darabig elrágódhatnak.

Vajon a konkrét népszavazási kérdés történései tényleg a hatalom elbizonytalanodását jeleznék? Még akár az is lehet. Ugyanis egyre inkább nyilvánvalóbb, hogy a Fidesz nem képes blokkolni korlátlan ideig tűréshatáron belüli módszerekkel a népszavazási kezdeményezést. Már ez a mostani akció is jelentős ellenérzéseket okozott, nem csak a semleges választópolgárok, de a saját hívek körében is. A probléma, a vasárnapi vásárlási tilalom elleni felháborodás nem látszik csillapodni, nem merül a feledés homályába, mint ahogyan arra a Fideszt számított. Így minél később jön el az igazság pillanata, minél közelebb az országgyűlési választásokhoz szenvedi el a kormánypárt a biztos vereséget egy országos voksoláson, annál nagyobb lesz a vereség a hatása a következő parlamenti választás eredményére.

Van azonban egy másik, jelentős körülmény is. Maga Orbán Viktor is előrukkolt egy népszavazási javaslattal, amit az NVB - több független jogász és alkotmányjogász ellenvéleménye dacára - hezitálás nélkül átengedett. A menekültek kötelező kvóta szerinti befogadására irányuló kérdés valódi célja az, hogy továbbra is fenntartsa a Fideszt azon a szimpátiahullámon, amelyre tavaly nyáron a menekültügy kezelésével felkapaszkodott. Az NVB döntését többen bíróság előtt támadták meg, ennek végeredménye még bizonytalan.

És van még egy bökkenő. Az is bizonytalan, hogy ezzel a kérdéssel össze lehet-e verbuválni 3,9 millió szavazót, aki részvételével érvényessé tudná tenni a voksolást. Ha nem, azt mind Orbán mind a közvélemény egyaránt a Fidesz vereségként ítélné meg. Ráadásul Brüsszelben sem hivatkozhatna a kormányfő a „magyarok akaratára”. Sokat javíthatna a helyzetén, ha a menekültkérdés mellé még egy „ütős” kérdést lehetne társítani, ami mozgósíthatná az embereket a részvételre.

A vasárnapi zárva tartás ügye egyértelműen ilyen. Ha tényleg ez a cél, valahogyan, fogcsikorgatva át kell engedni ezt a szocialisták „boltzáras” kezdeményezést. De semmiképpen sem korábban, mint ahogyan a menekültek ügyének népszavazási kérdése zöld utat kapna. Ez lehet a valódi oka a vasárnapi bezárásról szóló voksolás mostani bizonytalanságainak. Tiszta képet erről csak akkor nyerhetünk, ha a Kúria netán átengedi Orbán kvótaügyi kérdését. Ha ennek megtörténtét követően a hekkelő kérdést benyújtó, Erdősiné visszavonja a kezdeményezését, szabad utat engedve a szocialistáknak, egészen biztos, hogy erre megy ki a játék.


Ha tetszett a poszt, oszd meg ismerőseiddel a Facebookon, vagy a Twitteren a jobb hasáb felső részén található megosztási gomb segítségével!

előre az orbáni úton!

A miniszterelnök ismét hozta a formáját a szokásos évértékelőn, amit rendhagyó módon a már többször felavatott várkert bazárban, azonban már ellentüntetők zajától kísérve mondott el. Az értékelő sokkal inkább volt választási nagygyűlés, mint korrekt elemző értékelés. A fő téma, a migránskérdés ugyan csak beszéde második felében került elő, de uralta az előadást. Nem csak hangsúlyaival, de időtartamával is. 37 percig sulykolta hallgatóságába annak a hatalmas munkának a részleteit és hátterét, melyet az ország lakosainak megvédésében ő és kormánya teljesít.

Ehhez képest nem sok szót, mindössze 22 percet vesztegetett a most már csaknem hat éves időszakra, amelyben a Fidesz kormányozza az országot. Amit mondott, az csak a kormány propagandaszólamainak visszaidézése volt, ám semmi köze nincs a mai valósághoz.

Mondanivalójának lényege: megmentették az iskolákat, kórházakat - pedig az önkormányzatok csődje miatt 2010-re csődbe került az oktatás, az egészségügy. Mintha nem is ebben az országban élne. Minta nem hallatszana a parlamenti termekig az oktatásban dolgozó tízezrek segélykiáltása, „mentsétek meg az oktatást, mielőtt végképp összedől!” Mintha nem léteznének sok hónapos, sőt éves várakozólisták az egészségügyben. Mintha nem rogyadoznának a gyógyító intézmények az orvos és nővérhiány, de alapvetően a pénzhiány miatt. Mintha nem olvashatnánk a kormányzati szervezetek által összeállított statisztikákat, amelyek éppen az ellenkezőjét mutatják, mint amit Orbán mond.

A számok arról árulkodnak, hogy az állam kiadásai 2010. és 2015. között, 13,5 százalékkal, 2.300 milliárd forinttal nőttek. Ám eközben az oktatásra fordított összeg nominálisan is csökkent, 3,3 %-kal alacsonyabb, mint 2010-ben volt. Ha ehhez hozzávesszük az infláció hatását is, az éves ráfordítások ma - összehasonlító áron minimum 15 %-kal kisebbek, mint 2010-ben voltak. Eközben az oktatásban semmi reform, szerkezeti változás nem történt, csak egy átgondolatlan központosítás, a KLIK-esítés, ami már napi működési zavarokat is okoz az iskolákban. De semmi gond, - mondta Orbán – "ha ennyi problémát megoldottunk, majd csak megküzdünk a KLIK-kel is", viccelődött. Mintha a KLIK is az emútnyócév terméke lenne. Pedig ezt a problémát jobbítás címén éppen a Fidesz kormányzása idézte elő.

A „megmentett” egészségügyre is jóval kevesebbet költenek, reálértéken számítva hat év alatt 11%-kal csökkent az egészségügy éves büdzséje. A rendszerben pedig még csak sminkelés sem történt, nemhogy reform. Így nem csoda, hogy a pénzhiány miatt a gyógyító intézmények állapota jelentősen romlott, jó néhányat közülük be is kellene zárni, mivel nem teljesítik a rájuk vonatkozó szakmai követelményeket. Jóval kevesebbet költ az állam szociális támogatásra, a munkanélküliek támogatására is, de mire költünk akkor jelentősen többet, merül fel jogosan a kérdés.

Nos, a 2.300 milliárdos többlet jórészt az állam gazdasági törekvéseit szolgálja, a MOL részvényeinek megvásárlásától az energiaszolgáltató cégek visszaállamosításáig. És persze a sport. A sportcélú támogatások növekedésének dinamikája egyedülálló. Hát még ha beleszámítjuk az adókedvezményen keresztül átengedett állami pénzeket is, aránytalanul nagy összegeket fordítanak a sportra. Tehetjük, gondolja Orbán, hiszen kijelentése szerint az ország adóssága csökken. Ám ez egyike legszebb hazugságainak. Az adósságunk ugyanis szűk 6 év alatt több mint ötezer milliárd forinttal növekedett. Ez könnyen ellenőrizhető. A központi költségvetés aktuális adósságának összege az Államadósság Kezelő Központ honlapján havonkénti bontásban megtekinthető. Ez most, január végén 25.180 milliárd forint, míg 2010. május végén felfelé kerekítve is „csak” 20.000 milliárd forint volt.

Hogy az ország ügyeiben részletesen nem túl tájékozott átlagpolgár milyen érzésekkel állt fel a tv közvetítés után, nem tudom. Rajongóit bizonyára megerősítette a belé vetett hitükben, és valószínűleg sokakban ültette el, vagy erősítette meg a szorongást a migránsokkal szemben. Azoktól pedig csakis ő, személyesen képes megvédeni a magyarokat.

Végül is, ez volt az egész rendezvénynek a célja.


Ha tetszett a poszt, oszd meg ismerőseiddel a Facebookon, vagy a Twitteren a jobb hasáb felső részén található megosztási gomb segítségével!